Kerekesné Varga Veronika : Valami visz

 

Az idő

bús, barna barlang,

vagy rés a falban,

eltűnik benne minden

amit akartam

és amit akarni fogok.

 

Az Új Év

hozott egy kis haladékot,

elférnek az ablakban

az álmok és kész lett

reggelre a kocsonya is.

 

Az én csöndem

nem hamis, elhallgatnak

reggelre az ágyúk,

majd kimerészkednek

a szégyenlős gondolatok.

 

Itt állok:

betöltöm az udvart

és az öreg fákkal

lebegő tájat.

Én is lehetnék eső!

Szeret engem a föld,

kis zöld szárakban

keringhetnék,

magokat teremve

megvetném lábamat

és akkor nem sodorna

el a világűrbe semmi.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 09:06 :: Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.