Ha meghal apám, és évek múltán túlélem a korát,
úgy szólítom meg a mennyben; Édes öcsém-apám!
Megköszönöm neki, földre adott létem,
megkeressük ott az anyám, együtt, kéz a kézben.
Leülünk a menny szélére mindent megbeszélni,
megvitatjuk, milyen is volt lent a földön élni.
Testvérekről, rokonokról viszek nekik képet,
meg a régi házunkból is egy-két szép emléket.
Estefelé imádkozunk, felvesszük a szárnyat,
alászállunk elaltatni a kis unokákat.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.09. @ 06:32 :: Kőmüves Klára
