Végső állomásom furcsa vallomás,
mely azt tudatja, félve ébredek.
Az estek is csak vánszorognak itten,
melyekben oly sokáig megnyugodva hittem.
Jó utasként ülni itt a szélben,
elmorfondírozni láz-igék fölött.
Tenyérben élő folyóknak mélyén
kézfogásod talpa mély nyomon zötyög.
Szégyenét vallotta szappan testemen,
melynek foglya minden mozdulat.
Te írtad lüktetéseimbe sorsod,
s most én szégyenem, hogy tintád elfogyott.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.13. @ 09:55 :: Kőmüves Klára
