Érzed, az alkony h?vöse megn?tt,
árny suhan át a gondolaton:
Múlnak az évek, gy?lnek a felh?k
fénykupolájú boltozaton
Feln? a gyermek, új virágkelyhet,
friss harmatcseppet hordoz a rét,
hajnali szélben illatok lengnek
szertelen fényben, s ez sem elég.
Ilyen az élet! Magába rejtett
sorsát dajkálja mind aki él,
rég elfelejtett édeni kertet
visszaszerezni volna a cél.
Remények, tervek. Zúzmarás kerted
hó fedi holnap, most kell a dal,
élni a percet, s bimbót növeszthet
jó takaród, a száraz avar.
2010 január 1.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.02. @ 17:18 :: Koosán Ildikó
