„Ó, maradj, maradj itt nálam,
szeretlek, te kis legény!
Minden rejtett óhajtásod
én ismerem, én, csak én;
H?s árnyaim homályában
akár herceg is lehetsz,
víz tükrözi tiszta mélyén
fényl? fekete szemed;
Túl a patak csobbanáson,
füvek rebben? neszén,
szarvascsorda vágtatását
hallod, s titkos szép zeném;
Látlak, elcsábít varázsom,
szelíd, ringat, nincs szavad,
kristálytiszta vízbe mártod
mezítelen lábadat
Teliholddal kósza fények
a tavon, ha felragyognak,
éveid egy percnek t?nnek,
boldog perced századoknak.”
Így szólt csendesen az erd?,
s égboltként hajolt fölém;
Fütyörészett, és nevetve
rétre ment a kis legény.
Ma, ha hívna, visszatérnék,
nem értem mért nem lehet…
Hová t?ntél gyermekkorom,
s erd?m hová t?nt veled?
Fordította Koosán Ildikó
2010 január 25
Mihai Eminescu
O, RAMII
“O, ramii, ramii la mine,
Te iubesc atit de mult!
Ale tale doruri toate
Numai eu stiu sa le-ascult;
In al umbrei intuneric
Te asaman unui print,
Ce se uit-adinc in ape
Cu ochi negri si cuminti;
Si prin vuietul de valuri,
Prin miscarea naltei ierbi,
Eu te fac s-auzi in taina
Mersul cirdului de cerbi;
Eu te vad rapit de farmec
Cum ingini cu glas domol,
In a apei stralucire
Intinzind piciorul gol
Si privind in luna plina
La vapaia de pe lacuri,
Anii tai se par ca clipe,
Clipe dulci se par ca veacuri.”
Astfel zise lin padurea,
Bolti asupra-mi clatinind;
Suieram l-a ei chemare
S-am iesit in cimp rizind.
Astazi chiar de m-as intoarce
A-ntelege n-o mai pot…
Unde esti, copilarie,
Cu padurea ta cu tot?
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó
