Téli szürkében kél a reggel,
jégpillés ráncot vet a sár.
/Most kéne kék azúr az égre,
s a szél hajába font sugár./
Unalmas kép! Aranykeretre
nem telt; a hal is pénztelen,
galambdúcházban teng a város,
s a legszerényebb lételem,
-jókedvünk- sündisznógombolyag,
tüskés, a szót is átböki,
cs?st?l a gond, új méregcsomag,
zsivány a zsákmányt cipeli.
Sodor az ár, merül a csónak,
bolond ki pénzr?l álmodik,
ördögkerék a lét maholnap,
pörög, forog, most ez a sikk.
2010 januárja
Legutóbbi módosítás: 2010.01.27. @ 10:18 :: Koosán Ildikó
