Kovács György : Arcátlanul

2010.01.18. Kovács György Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Nagyapáim “keleti munkavállalásának” emlékére

Csak egy fogalom csupán, mit

önzetlen tanult meg nemzedék

elszántan lépve – egyként át –

a gyár vagy istálló vaskapuját

 

nem ez határozott a lényeg felett

felettük sem ez rendelkezett

indultak és csak mentek.

Istenre, Hazára gondoltak nagyon.

 

A többség az otthonmaradottak

üdvéért imádkozott – aztán 

eltelt az els? egy-két nap – maga a

valóság lett a lét meghatározója.

 

Önbecsülés szép lassan semmire

csizma krumplinak hajára cserélve..

Nem múlt – eljárt felettük az id?!

Mikor kiszabadultak, s tömték

 

magukba az ételt, csak ettek és

ettek lélegzettelen arccal, mígnem

verejték cseppent a kanálba, de arcátlan

                                       most magukra gondoltak nagyon.

Legutóbbi módosítás: 2010.01.18. @ 06:53 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/