Nagyapáim “keleti munkavállalásának” emlékére
Csak egy fogalom csupán, mit
önzetlen tanult meg nemzedék
elszántan lépve – egyként át –
a gyár vagy istálló vaskapuját
nem ez határozott a lényeg felett
felettük sem ez rendelkezett
indultak és csak mentek.
Istenre, Hazára gondoltak nagyon.
A többség az otthonmaradottak
üdvéért imádkozott – aztán
eltelt az els? egy-két nap – maga a
valóság lett a lét meghatározója.
Önbecsülés szép lassan semmire
csizma krumplinak hajára cserélve..
Nem múlt – eljárt felettük az id?!
Mikor kiszabadultak, s tömték
magukba az ételt, csak ettek és
ettek lélegzettelen arccal, mígnem
verejték cseppent a kanálba, de arcátlan
most magukra gondoltak nagyon.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.18. @ 06:53 :: Kovács György