Kovács György : Árulás

Egy Getsemane-n

elcsattant

kerti férficsók,

egy pirkadt-kori ájulás,

mi árulást követőn

a lét szolgálója lett.

Golgota dombhajlata,

végül pora

vállon kínnal üdvözült fa:

a legnehezebb fa,

mit ember kivágott,

s mi mégis

                                    súlytalanságban tart

Legutóbbi módosítás: 2010.01.04. @ 21:57 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/