Kovács György : Az éjszaka fényeinél

2010.01.01. Kovács György Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Az illusztráció Juli Vajda munkája

Az éjszaka fényeinél töltődsz

gyűjtöd a nyugalmat, majd fekszel

osztatlanul, egyszerű terítékeden

párnád alatt valami romantikus

égen felejtett fák fölötti fény,

mégis lámpa nélkül olvasol.

 

Pillantástalan illeted az írást,

kötéltáncosként osonsz a szűk sorok között

mellkasod nem járja levegő,

csak figyelsz elmondhatatlan-egyszerűn,

rejtve el múlt időt:

már sosem tudom meg, mit olvasol.

 

Nem sejtve mitől lett föld alá üldözött

a vágy, a kíváncsiság – mitől verejték,

mely barázdát kapar az arcon,

s a figyelem  – a fénnyel egyazon ablakon –

látványnak nyugalmad dicső,

de mélyre tolja körmét ott, legbelül.

Legutóbbi módosítás: 2010.01.01. @ 11:26 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/