Kovács György : Esti búcsú

2010.01.28. Kovács György Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
ââ?¬Å¾ Mindig az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás,
visszafogad szelíden a régi udvarââ?¬Â

( Pilinszky János )

Nem gy?zöm csöndjét az alkonyatnak,

a gyönyört miként köszön le a nap,

hogy h?lni kezd a forró betonút,

mely bánatát elrejtve kitárul.

 

Pihenni lép az udvar állata

(embere is árnyékát követve)

hisz´ rámérte kínja jó karéját

a napszámba szeg?dött délel?tt.

 

Most átnyújtom csöndem kisebbik felét,

hallgasd te is e búcsúzó muzsikát,

s bátran merítsd puha tenyered

bús szemeknek, bús tengerébe…

Legutóbbi módosítás: 2010.01.28. @ 07:34 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/