Mikor azt kérded: – látok-e?
– csak hallgatok.
Mikor azt kérded: – hallok-e?
– csak találgatok.
Mikor azt kérded: – érzem-e?
– mindent letagadok…
Meguntam közhelyszám felelni
– még inkább – talán megfelelni.
Maradt az olvasatlan könyveknek
tengere, a sok önjegyző poéta
bőrkötés-rengetegben, – maradt
a porlepel, néhol egy lenyomat,
mit ujjaim ejtettek, sebezve hátukat.
Hatalmas merüléssé vált a TÉR,
egyeduralkodó ERŐ a jelen,
egy végtelenbe tartott tenyér,
a múltnak hitt IDŐ felett.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.02. @ 17:50 :: Kovács György