Kovács György : Tartozás

2010.01.25. Kovács György Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Áldott zártság, aranytalan id?k!

Csak rajzolod magad – hiába

teszel s térítesz hasztalan,

ugyan úgy vársz a nagy varázsra,

 

hajtod a vadat el?lem,

lerajzolod utadnak virágát,

mögötted a síró pusztaság,

csöndben legyint az elhajló világra,

 

már átlépve a lassan-ég? kerteken

vársz, s eszel magadban csendesen,

nézed a „gyerek-virág” lehulló hamvait,

– ugye jó lenne már egy kicsit aludni,

 

álmodni kéket, álmodni bármi mást,

míg fényt terel az éjszaka szerelme,

s az elhúzott nótájú ördögök

a fáradtságtól végleg lepihennek,

 

szólj hát, én bátran szórom a szirmokat,

szirmoknak ártatlan hagyom el illatát,

hogy a magasba omlott eltúlzott id?k

megadják a rég várt tartozást.

Legutóbbi módosítás: 2010.01.25. @ 23:11 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/