Már-már nyárba hajlott az ?sz
az út úgy tartott vele, miként
el?z? éj tartotta fogva a
sötétít?n túli világot, mikor
még táncolt és szüntelen
mulattatott szomorú bohóc
a vágy tagadhatatlan hunyta le
hangosan szemét, akrobatái
szöcskeként hágták a teret,
– a „szép új világ” magáról
megfeledkezve érkezett.
A véráram menekült, a villanyoltás
és a hang egyszerre árulta el álmaim
Legutóbbi módosítás: 2010.01.13. @ 06:55 :: Kovács György