Pokolra már a szép szavakkal!
Hallgattam elégszer – volt rá id?m.
Jártam – keltem, lehettem messzir?l jött ember
könnye földre csapódó cseppje ?szi es?nek:
e lentnél van – e lejjebb?
Nem mozdul kéz, nem vágy a test a messzibe
gyermeki ábránd az ébredés,
még távolibb egy „ hatalmas ölelés ”
Tovább, akár a pokol tüzén is át!
Csupán alanyként vagyok jelen.
Mint korhadó fadarabnak a kiszáradt
folyómeder, egyetlen
emberkísérlet helyszíne a tér
„ pokolra már a szép szavakkal!”
Eljött… bevégeztetett
Legutóbbi módosítás: 2010.01.14. @ 13:46 :: Kovács György