Kovács György : Virágra nem futja már

Mert virágra nem futja már

(- kerülve jó bor a tegnapi kenyérre)

„alig-látó” gyertya fénye mellett           

az emléknek ölelve mosolyát

 

Kibontva apró aranycsomókat

mit csókjai kötöttek a téli ablakon át

fázó ujjakkal jóles?n nyújtózom

megfoltozom a benti éjszakát

 

Hogy tudta fogadni hangom!

Úgy nyújtom felé félelemb?l kezem

vonalat húzok elköszönt napoknak

biccentek e nagyra n?tt kalandra

 

Mert virágra hiába is futná,

ha csak ölelem emléke mosolyát,

s  „ többé rá nem ül ” széke mellett

szobámba vonszolom nyugodni

                                   magamnak keltett torz ürességem

Legutóbbi módosítás: 2010.01.22. @ 06:25 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/