borjadzik az ár
jéghegyet
s mint megcsapolt erek
szivárognak el a kék gleccserek
s én csak csepp
a szivárgásban
feneketlen malmába zuhanok
az anyaméhben
mély sötétben
pusztít a kis homoki cápa
testvéreket öl a báty
s a léha szülő
gyilkost szül ő
elevent
tarantino kutyaszorítóban
táncoltatják született gyilkosok
eleget
és fából az a bitang ló is
a falon belülre vonszolt fakó
csataló
h?s trója csutakol
s a kapu előtt odüsszeusz sárkányt ereget
vihar kap alája
tépázza
madzagon rángatott marionett istenek
faragnak faragnak rájagerinc hegyeket
kirakott bűvös kocka lelke
reccsen
és szétgurulnak a darabok
mint elefántcsont kehely mélyből
kirajzó agyaggalambok
az egyik tán én
és röppentek magasba fakadó harmatot
ha a sörét szíven talál
szivárvány cseppekké porladok
