Fákkal borítom e helyet – mondta az Úr –,
Megáldom esővel, fénnyel,
A föld, melybe magvaik hullatják,
Ágya lészen számos nemzedéknek.
Nőni fognak majd az ég felé…
Az ember, ki uralni fogja bölcsen,
Temérdek kincseit bírva
Részesedik sok szép örömökben.
Madarak, vadak s mi szemnek gyönyör,
Lakásra bőven lel e közösségben…–
Tettét, az Úr, midőn tökélyre vitte,
Megáldotta, s erdőnek nevezte.
Kép: erdő a Hargitán
Legutóbbi módosítás: 2010.01.27. @ 18:18 :: M.Simon Katalin
