M.Simon Katalin : Baromfi- mese

Nyomtatás

Baromfiak udvarában óriási galiba,

Reggel óta perlekedik

Pulyka Pálné s Lóla asszony,

                                 A liba.

Miért ez a nagy felhajtás, veszekedés, perpatvar?

Nem talál rá feleletet,

Hiába töri tyúkeszét kendermagos

                                         Kotkoda.

Pulyka Pálné korán felkelt, számba vette fiait,

Bizonygatta nekik egyre,

Ha tornáznak üres begyre, erősödnek

                                              Izmaik.

Pulykafiak kapnak a szón, nekilátnak szaporán,

Szárnyat bontnak, körbefutnak,

Lábujjhegyen iparkodnak felfrissülni

                                           Jó korán.

Egyszerre csak égszakadás! Megbomlik a tornarend,

A pajtának ajtajából,

Mint a villám ég aljáról Lóla asszony

                                        Megjelent.

Ideges az eszemadta, jócskán van is rá oka,

Kelekótya pipe hada

Feszt mocorgott, bakalódott, sutyurált

                                          Az éjszaka.

Fészkelődtek, csipkelődtek, nem lelték a helyüket,

Éppen hogy elszenderedtek,

Kakasszóra felébredtek, s már űzték

                                        Az eszüket.

Neveletlen pipe népség, hiányzik az iskola!

Lökdösődnek, bukdácsolnak,

Torokhangon sipákolnak, szaladnak

                                     A vályúnak.

Egyik iszik, másik fürdik, pancsolják a friss vizet,

Úszkálnak, majd alábuknak,

A víz alatt bújócskáznak, hű micsoda

                                       Élvezet!

  Elámul a pulykacsapat, furcsállja a helyzetet,

Nincsen, aki rendben tartsa,

Fegyelmezze, jóra intse

                 Ezt a libasereget?

Pulyka Pálné jó ízlését sérti ez a jelenet,

Nem nézheti közömbösen,

Hogy a komoly pulyka erkölcs mások miatt

                                              Veszélyben!

Nem habozik, indul is már tisztázni az esetet,

Lola asszony éppen akkor

Állítaná, liba módra, szép sorba

                                    A pipéket.

Vinné ki a legelőre libabőrös fiait,

Mert a vízben annyit ültek,

Csoda, hogy ha meg nem hűltek, szederjes

                                               A csőrük is.

Indulnának éppen, mikor Pulyka Pálné odaér,

Lola asszony rosszat sejtve,

Fejét magasra emelve, fél szemével

                                         Arra néz.

Pulyka Pálné kényes-szépen kezdi már a szöveget,

Hogy a libanemzetségnek,

Megbocsásson, ismernie kellene

                                Az illemet!

Mégse lehet, hogy az egész udvar szeme láttára

Felborítnak minden szabályt,

Nem szabnak maguknak határt a jó modor

                                                  Kárára.

Így tartotta fennhangon ő a prédikációt,

A konzervatív pulykaszellem,

Közismerten erős jellem, nem tűrheti ezt a liba-

                                                           Dáridót!

Ez aztán már több a soknál – Lóla asszony rákiált –,

Hát a liba azért liba,

Hogy más legyen, mint a pulyka! S ez a másság

                                                        Kinek árt?

Így folytatták pro és kontra a fölös szellemi vitát,

Felverték az udvar csendjét,

Zavarták az élet rendjét,

                                                    Hát nem kár?

Eközben a pulyka fiak s liberális pipeludak,

Felejtve a jó modort, illemet, konvenciót,

Együtt szaladtak a rétre, gágogtak az intelemre

                                     S vígan töltik a napot.