Basis Situation
Az Igazgató kezei er?tlenül hulltak ölébe, hátát megadóan engedte a kopottas b?rfotelbe. Pontosan nem lehetett tudni, lehunyt szemhéja mögé bújva védelmet, vagy megoldást remélt.
Századszor gondolta aznap végig – és nem, sehogy sem látott kiutat.
– Hülyékkel vagyok körülvéve! – fogalmazta kudarcát a vele szemben helyet foglaló személyzeti osztályvezet?nek. Kovács József osztályvezet? éppen élete sokadik gyomormarkoló raportját élte át rettegett igazgatójának sóhajaitól telített m?b?rszagú oroszlánbarlangjában. Legalábbis magában így fogalmazta e b?rpárnás ajtajú irodát. „Oroszlánbarlang.”
Igazából a család járt a fejében. Az asszony meg a gyerek – a gyerek meg az asszony. Most lenne jó bevenni a gyomorsavleköt?t – fordult meg benne a gondolat, miközben ötlettelensége okán egy rendkívüli értekezlet összehívásának szükségét próbálta utalásszer?en körvonalazni.
The Worker Hostel
– Jó reggelt a most ébred?knek! – mondta a Kossuth Rádió szpíkere. – Hajnali kilenc óra múlt húsz perccel. Egy igazán aktuális slágerrel köszöntjük a ma névnapjukat ünnepl? Suzuki nev? kedves hallgatóinkat!
A szpíker lelkesedése indokolatlanul volt eltúlzott, bár a Stúdió 11 „Megjöttek a vidám fiuk oh-oh” cím? felvétele valóban illett a reggelhez.
Faragó Adorján, a kétkezi munkás már egy órája éberen nézte a munkásszálló mennyezetének besüllyesztett spotlámpáit, majd egy határozott mozdulattal lenyomta a vekker pánikgombját, és friss lendülettel ült fel a vaságyon. Hasának kockázott red?in idegen fény csillant.
Ingerülten felpattant, az ablakhoz lépve berántotta a sötétít? függönyt.
Szokásos procedúra volt reggelente, ám ma valahogy még sem volt hangulata a pózoláshoz. Így az ablaknál ólálkodó fotósok kissé csalódottan oldalogtak a buszmegálló felé.
A portaszolgálatot tárcsázta. Interkontinentális reggelit kért, két személyre. Majd a jakuzzi felé véve az irányt kapcsolta be az óriás plazmát. Szokásává lett, hogy reggeli fürd?je alatt a világ nagy hírcsatornáit végiglapozza. A CNN –en nem volt semmi érdekes, a kínai CNC híreit nézte, majd a Sky News Live-ot, a BBC-t, az orosz RBK-t.
Egy szegletes szemüveg?, fiúsra nyírt, sovány szociológusn? dohányedzett mély hangon sérelmezte a közvagyon elherdálását. Különösképp a kutató terepmunkája reprezentatív eredményeib?l kinyert konklúziót hangoztatta, melyb?l minden kétséget kizáróan derülhet ki, hogy maga az ismeretségi, vagy szociális t?ke szintúgy a közvagyon része, mint a… – itt egy pillanatra kissé habozni látszott, majd frappáns hasonlatként Budapest leveg?jét hozta fel hasonlatnak. Ez indokolná – véleménye szerint –, hogy a társadalmi rétegek személyesen ismerjék meg egymást. Mondandójában gyakran említve a taxatíve kifejezést, utalva ezzel a személyközi kapcsolatok adminisztratív felsorolásának fontosságára, mely el?revetít egy országos lekérdezés lehet?ségét.
Faragó ezután az al-Dzsazíra nev? arab hírcsatornára kapcsolt, ahol egy gazdasági elemz? a munkaer?piac várható összeomlásáról beszélt.
Miután Faragó Adorján reggelijéb?l csak némi lazac, egy fél ananász, három kaszinótojás és két szelet pármai sonka, no meg egy egészen kis darab rockfort sajt maradt, szivarra gyújtott. Majd a tükörhöz lépve, abban toalettjét elfogadhatónak találva elégedetten mosolygott. Tíz óra harminc perckor lépett ki a munkásszálló ajtaján, hogy ismét kedves id?töltésével, a cip?gyári betanított munkával töltse a délel?tt további részét.
Szokás szerint szállt a kilences villamosra, és az ablak mellett foglalt helyet. Az arcok többnyire ismer?sek. Unottan kapaszkodó gyárigazgató, a hátsó ablaknál a rend?rkapitány majszolt egy parizeres zsemlét, a körjegyz? a Belügyi Közlöny utolsó oldalán található rejtvény rovatban próbálta a félig kitöltött skandináv f?sorát összeolvasni. Tekintetüket egy távoli ponton pihentetve két bírósági ülnök gondolta végig sokadszorra a mára kit?zött büntet?per bizonyítékainak részleteit.
Faragó Adorján cip?gyári betanított munkás lelkét és elméjét egyaránt a struktúra biztonság-érzésével egyensúlyozták a dolgukra igyekv?k. Egész pontosan öt perc volt a következ? megállóig. Szemeit lehunyva gyermekkori kedves szórakozása jutott eszébe, mikor gondolatai erdeinek bokraiból asszociációs kapaszkodókként memorizálta a természetes számok négyzetgyökeit, majd e képzeleti számerd?ben néz?pontot váltott és a megjegyzett számpárokat táblázatszer? rendszerbe foglalva egy észlelési térképet alkotott.
Végre megállt a villamos, és könnyed lélegzethez jutva, fújt nagyot. Lépteit siet?sre fogva észre sem vette, mikor két vadász eredt a nyomába.
The Hunters
Az igazgató idegesen kapta fel a telefonkagylót, lenyomva a titkárn? feliratú hívógombot.
– Azonnal kerítse el? Csintalant és Karizmát! – mondta ingerülten. Valójában ez már segélykiáltás volt. Legalábbis ezt gondolta a titkárn?, miközben kopottas filofaxában a nevezett két személy telefonszáma után nézett.
Csintalan és Karizma a munkaer?piac két közismert vadásza. Minden hájjal megkent vén rókának számítottak a szakmában. Egymás képességeit kiegészítve mindig párban dolgoztak. Egy legenda járt róluk, miszerint ?k voltak, akik elhozták a cip?gyár kaptafa-ráhúzó üzeméb?l a lámpagyárba a tizenötszörös kiváló dolgozót, a közismert Barsai Laci bácsit.
A sötét napszemüveg legendája levirágzott, Csintalan és Karizma feketét hordtak. Az igazgatót fusztrálta, hogy önmaga arcával szembesül a napszemüvegek tükrében, mikor Csintalan és Karizma foglaltak helyet vele szemben.
– Uraim! – süllyesztette szemeit a két vadász felé az igazgató, gyenge manírral érzékeltetve a helyzet súlyát, egyúttal próbálva hivatalos tárgyilagosságot színlelni. Ezzel is fentartva a státuszához mért tekintélyt. – Komoly megbízatásom van az önök számára!
Csintalan és Karizma egymásra néztek. Arcuk rezzenéstelen közömbössége, meglassult és olvashatatlan mimikájuk, mind-mind a helyzet bagatell mivoltát sugallta, melyb?l az igazgató viszont érezhette a két vadász professzionális problémamegoldó kompetenciáját.
Az igazgató kézremegést leplez? mozdulatot tett a kivetít? távirányítójával, és ebbe a suta mozdulatba építette be a tudatosnak tetsz? mozdulatot, melyek fotók vetítését célozták. A fotókon Faragó Adorján cip?gyári betanított munkás életének titokban megörökített pillanatai voltak láthatók.
A munkaer?kkel gazdálkodó szervek egy tucat alosztályt tartanak fent. A vetített fotókat az egyik ilyen, a professzionális, vagy kiemelked?en teljesít? munkaer?k felkutatására szakosodott osztály készítette. A köztudatban leginkább a kell? premizálásra és egyéb társadalmi kitüntetésekre érdemesült munkaer?k felkutatásával foglalkoznak, ám a valóságban tevékenységük jelent?s szerepe a különböz? termel? ágazatok tevékenységi köreinek megfelel?en hatékony személyi állomány feltérképezése.
Faragó Adorjánt e fotókon szinte minden élethelyzetében megörökítette a fejvadász szervezet. Készült fotó golfozás közben, fotó az Operabálon. Készült kép Waikiki Beach-en, de még az Adrián is, a kis kétárbocos fedélzetén, amit korábbi munkahelyér?l ajándékként kapott. Egy kép az üget?r?l, amint Egzisztencia nev? lovának nyakába épp babérkoszorút akasztanak a Magyar Derby-n.
Csintalan és Karizma figyelmesen jegyzetelték Faragó Adorján szokásait. Valójában már a harmadik képkockánál rendelkeztek akciótervvel a személy becserkészésére.
Miután lezajlott a Lámpagyár igazgatói irodájában a látogatás érdemi része, és a két vadász távozni készült, az igazgató egy ezüstszín? pilótatáskát nyújtott át a két férfinak.
– Uraim! Most a Lámpagyár a tét! Számítok önökre! – mondta, majd miután azok a táskával együtt távoztak, a becsukódó ajtó mögött, nagy leveg?t lélegzett be, és szinte hasonló mennyiség?t fújt ki lassan. Nagyon lassan…
Abortive Attack
A Cip?gyár nagyportájától harminc méterre érte be Csintalan és Karizma Faragó Adorján kétkezi munkást. Faragó Adorján egyáltalán nem illet?dött meg, mikor a két nagytermet? ember az útját állta. Szolid eleganciával vett el? egy szál füstsz?r?s SHYMPONIA márkájú cigarettát, és kitolt gyufásdobozának üregében gyújtotta meg, így tartva szélárnyékot.
Csintalan és Karizma el?adták, hogy a Lámpagyári Igazgató megbízásából vannak itt, és kérik, hogy gondolja meg, és hogy legyen olyan jó és fogadja el az állásajánlatot.
Faragó Adorján kétkezi munkás ezen a ponton elröhögte magát, és cigarettája füstjét Csintalan képébe fújta.
– Idefigyeljetek! – kezdte nem túl barátságos, s?t, kifejezetten ingerült hangon. – Mondjátok meg az igazgatótoknak, hogy ne gondolja, hogy az összes nyomorult gyárigazgató gondját nekem kell megoldanom! Nekem is csak egy életem van! Én is csak ember vagyok!
Csintalan és Karizma megillet?dötten álltak. Karizma még bele is pirult Faragó Adorján utolsó mondatába. Csintalan még próbálkozott egy dupla órabér és a számlamentes költségtérítés ajánlattal, de Faragó úgy nézett rá, hogy szolgálati autót és a mentelmi jogot már szóba sem merte hozni.
It is over headline
A két vadász egy autós pihen?ben sültkolbászt eszik. Arcukon csillogó zsír.
– Úgy döntöttem kiszállok – szólalt meg Karizma. Csintalan fel sem nézve a papírtálcából bólogat.
– Megértem! Én sem csinálom ezt tovább…
