Zorkóczy Gyula: Várakozás
Várom magam
egy görbe fánál,
girbegörbe fa,
horgas ágán
sűrű lomb,
gyökérig ér haja.
Szednék belőled
boldog illat,
elillanó kevés,
elfogyó napfény,
vágyvirág,
szomjoltó szeretés.
Akácfám tudja,
átkarolnám,
innám harmatát,
de messzi, mint a délibáb,
– törzsét sem érem át.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.11. @ 20:41 :: Péter Erika