Nyomtatás

Lee Annabella

(Annabel Lee)

Jó rég történt, sok-sok hosszú éve már
Csuda tenger üde partján,
Hogy élt egy lányka – tán névr?l ismert:
Az én kis Lee Annabellám;
Hogy szeressen, s szeressem – ennek élt csak,
Nem vesz?dött másnak gondján.

Gyerek voltam, s ? is gyermek
Ama tenger csuda partján,
De egymást több, mint szerelemmel szerettük –
Én és Lee Annabellám.
És angyalok irigyelték meg szerelmünk,
T?lünk elkívánván.

Ez volt oka, hogy akkor régen
Honunkat a tenger partján
Rossz szél érte, s meglehelte
Gyönyör? Lee Annabellám.
Jött is úri pereputtya
S vitték, t?lem elszakítván,
Kriptájába zárták menten
E honban, a tenger partján.

Néhány kevéssé boldog Menny-lakó, rossz
Angyal, ránk irígy, sóvár
Igen! Ezért fútta (ez köztudott
E honban, a tenger partján)
Éji felleg-mély szelét, melyben
H?lt és halt szép Lee Annabellám.

Csakhogy szilárdabb volt szerelmünk,
Mint másoké, s habár talán
Nem éltes-bölcsebb amazokénál;
Mégis: se Mennybolt angyalai, sem
Tengermély összes démona, lám
Lelkedt?l lelkem el nem tépheti
Ó, gyönyör? Lee Annabellám.

Hold már többé nem vetit mást mint álom képeit
Rólad, szép Lee Annabellám.
S nem mások a csillagok; szemeid, a csillogók
Gyönyör? Lee Annabellám.
Így hát minden éj évadja ott talál meg reárogyva
– Drágaságom, jegyesem, életem, szerelmesem –
Kriptádra, mit gyászol hullám;
Sírodra a tenger partján.

Annabel Lee

It was many and many a year ago,
In a kingdom by the sea,
That a maiden there lived whom you may know
By the name of Annabel Lee;
And this maiden she lived with no other thought
Than to love and be loved by me.

I was a child and she was a child,
In this kingdom by the sea:
But we loved with a love that was more than love –
I and my Annabel Lee;
With a love that the winged seraphs of heaven
Coveted her and me.

And this was the reason that, long ago,
In this kingdom by the sea,
A wind blew out of a cloud, chilling
My beautiful Annabel Lee;
So that her high-born kinsmen came
And bore her away from me,
To shut her up in a sepulchre
In this kingdom by the sea.

The angels, not half so happy in heaven,
Went envying her and me –
Yes! that was the reason (as all men know,
In this kingdom by the sea)
That the wind came out of the cloud one night,
Chilling and killing my Annabel Lee.

But our love it was stronger by far than the love
Of those who were older than we –
Of many far wiser than we –
And neither the angels in heaven above,
Nor the demons down under the sea,
Can ever dissever my soul from the soul
Of the beautiful Annabel Lee;

For the moon never beams without bringing me dreams
Of the beautiful Annabel Lee;
And the stars never rise but I feel the bright eyes
Of the beautiful Annabel Lee;
And so, all the night-tide, I lie down by the side
Of my darling -my darling -my life and my bride,
In the sepulchre there by the sea –
In her tomb by the sounding sea.