Rossner Roberto : Walter De La Mare: A figyelmez?k

2010.01.12. Rossner Roberto Fordítás 25
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

                  A figyelmez?k

 

                                   (The Listeners)

 

 

 

                    „Van itt valaki?” A holdsütötte kapun

                             Egy utazó zörgetett,

                     Lova a néma erd? páfrány-padlatán

                             Harapdálta a füvet.

                     S egy madár röppent ki a toronyból, épp az

                             Utazó feje felett;

                     S ? megdöngette a kaput másodjára is:

                              „Van itt valaki?” kérdé megest.

                      De nem jött le senki, hogy fogadja ?t,

                              Se egy fej a lomb-övezte

                      Ablakból ki nem hajolt, s nézett szemébe,

                              Ahogy állt ott megdöbbenve.

                      Már csak egy hallgatózó fantom-sereg

                              Lakta e magány-lakot itt,

                      Hogy a holdvilág csöndjében figyelmezze

                              Az ember-világ hangjait.

                       A lépcs?n álltak összezsúfolódva, mely

                               Az üres hallba siet le;

                       S füleltek a magányos utazó szavára,

                               Nyugtalanul és remegve.

                       S ? megérezte végül jelenlétüket,

                               Furcsa, néma válaszukat,

                       Míg lova lomhán mozdult legelészve,

                               Csillag-lombos ég alatt.

                       Fejét felvetette hát hirtelen, s a

                                Kapura vert hangosan:

                   „Mondjátok nékik, hogy hiába bár, de eljöttem;

                                Én megtartottam szavam.”

                       Meg sem rezzentek ?k, a figyelmez?k,

                                Bár a visszhangzó szavak

                       Körülmatatták a ház árnyait; az egyetlené

                                Aki életben maradt.

                       S már hallhatták lábát a kengyelen,

                                 S pendülni patkó vasát,

                        S csönd hulláma lágyan magába szítta

                                  A megugró paták zaját.

 

 

 

 

 

 

Walter de la Mare

The Listeners

‘IS there anybody there?’ said the Traveller,
Knocking on the moonlit door;
And his horse in the silence champ’d the grasses
    Of the forest’s ferny floor:
And a bird flew up out of the turret,
    Above the Traveller’s head:
And he smote upon the door again a second time;
    ‘Is there anybody there?’ he said.
But no one descended to the Traveller;
    No head from the leaf-fringed sill
Lean’d over and look’d into his grey eyes,
    Where he stood perplex’d and still.
But only a host of phantom listeners
    That dwelt in the lone house then
Stood listening in the quiet of the moonlight
    To that voice from the world of men:
Stood thronging the faint moonbeams on the dark stair,
    That goes down to the empty hall,
Hearkening in an air stirr’d and shaken
    By the lonely Traveller’s call.
And he felt in his heart their strangeness,
    Their stillness answering his cry,
While his horse moved, cropping the dark turf,
    ’Neath the starr’d and leafy sky;
For he suddenly smote on the door, even
    Louder, and lifted his head:—
’Tell them I came, and no one answer’d,
    ’That I kept my word,’ he said.
Never the least stir made the listeners,
    Though every word he spake
Fell echoing through the shadowiness of the still house
    From the one man left awake:
Ay, they heard his foot upon the stirrup,
    And the sound of iron on stone,
And how the silence surged softly backward,
    When the plunging hoofs were gone.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...

Hasonló írások

Esszé

A zene, a mi nagyhatalmunk

2022.01.19. dr Bige Szabolcs- Esszé 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás   Dr. Kristin Lems, National Louis University, Chicago tanulmánya (Akadémiai levelek – 2021)                                      Fordította: Bige Szabolcs Csaba   Akár konyhai rádión, akár fülhallgatón keresztül halljuk séta vagy kocogás közben vagy Bluetooth-on az autóban, akár szabadtéri fesztiválon, kulcsfontosságú szertartásokon vagy [… Tovább]

Emlékirat

Az esztergapad

2021.11.14. Csillag Endre Emlékirat 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás A nevezetes szerszámgép öregecske volt, akárcsak a gazdája, aki megvált tőle, minthogy felszámolta a műhelyét, valamelyik, Rábéhoz közeli faluban. Az ezerkilencszáz hatvanas évek elejét írtuk, amikor Muschitz Karcsi (†) – a kedves vevő -, már több szakmának is a [… Tovább]

Fordítás

LORE-LEY

2020.02.28. Csillag Endre Fordítás LORE-LEY bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás LORE-LEY (Heinrich Heine)     LORE-LEY Ich weiß nicht, was soll es bedeuten, Bár tudnám, belül mi feszélyez, Dass ich so tarurig bin; Hogy olyan szomorú vagyok; Ein Märchen aus altan Zeiten, Letűnt idők vén meséje, Das kommt mir [… Tovább]