A különc
(The Stranger)
Besüppedten, egy sírkert
Lomb-árnyas mélyiben
Hová él?lény nem téved,
S napfény se tör sosem;
Áll egy sírk?, angyal-f?s,
Vetemedett, mohás,
Története már a múlté,
Elmállott, s patinás.
Ha est homálya hull itt,
A csönd mélyére száll,
S szél, ha lélegezni t?nik;
Álom-mez?n zihál.
Pitymallik hanyag ékkel
S dércseppek izzanak,
Csak egy árny id?z, kísért e
Magányos fák alatt.
Enyészet és romlás, csak
E k?-fej éber itt,
Különc; ?rzi torz mosollyal
Titkait és holtjait.
THE STRANGER
by: Walter de la Mare
HALF-HIDDEN in a graveyard,
In the blackness of a yew,
Where never living creature stirs,
Nor sunbeam pierces through,
Is a tomb, lichened and crooked–
Its faded legend gone–
With but one rain-worn cherub’s head
Of mouldering stone.
There, when the dusk is falling,
Silence broods so deep
It seems that every wind that breathes
Blows from the fields of sleep.
Day breaks in heedless beauty,
Kindling each drop of dew,
But unforsaking shadow dwells
Beneath this lonely yew.
And, all else lost and faded,
Only this listening head
Keeps with a strange unanswering smile
Its secret with the dead.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto
