“Ne örülj én ellenségem!
Elestem ugyan, de felkelek.”
( Mikeás k. 7.r. )
Kiégett fa lettem
megrészegít a füst
gyökér ujjakkal
földbe kapaszkodok
a talpra álláshoz
hit nélkül
kevés egy élet
hittel
egy pillanat is sok
Nincsennek már tiszta
csillagfény? arcok
a szó íze is
megromlott a szájban
hamis próféták
még cselt vetnek rád gazul
felmagasztalnak
majd rútul megaláznak
Régen simogattak
öleltek óvtak
ma gonoszságra állnak
készen a kezek
b?nt b?nre váltanak fel
s az aranylázban
romlottságuk felett
?k ítélkeznek
Aki jobb közöttük
az is csak egy tüske
az igazság
szélverte tövisbokor
önmagába hull vissza
mint a felvert por
hogy tisztulna meg
aki b?nén borong
Nem hisz a barátnak
az se aki barát
kihalt a gondolat
hazug lett a szó
és bolondnak tartja fiú
az atyját
anyja ellen támad
a leányzó
Kit karodba zártál egykor
ellenség lett
házad népe is
” feszítsd meg”-et kiált
és rád tör a romlás
sötétbe hullt árnya
mégis… hinned kell
hogy megtisztul a világ
Legutóbbi módosítás: 2010.01.16. @ 22:30 :: Seres László
