Álom botorkál üvegtestű fények
idegrostok kergeőznek bennem
lógok a semmi ketrece falán
sugárhantból görbít a szem
kék jégtorlaszokat
s horgonyt vet rám a katamarán
vak kábulatban
csontfehér köd ringat
harangkötélen lógnak az erek
foszló árnyalakok
zuhannak a táguló mélybe
és jönnek csak jönnek körbeállnak mind
négylábú arctalan emberek
hogy arcomat lássák de nem hagyom
mikor élve temetnek el
merre jársz Kedvesem
Ereim falán riadót fúj
a hemoglobin had
hajónaszádok hullámsírja ring
gyorsuló táncviharban dobok peregnek
szerelmes mazurkát hoz a szél
s ringok az éj bársonyködén
érzem hogy zabál rág
bronzvörös fehérje falka
indigó kék pecsétet üt
áttetsző bőrömön a pigment
szendergő eszméletem
csúful cserben hagy
kulcsra zárom a múltamat
látod már ettől se kell félnem
púposodik a csend hogy szinte fáj
belémhasítja torz névjegyét úgy súgja
hallgass
álom ez vizió
torz barlangképei
nemlétező önmagadnak
ki érti ezt
szívnek májnak vesének
forró test és vér
gyötrő lázban gleccserekről mesél
mintha ott se lennék
szétdobálom hangod dallamát
belém menekültél újra
imáid és sóhajod őrzi kiüresedő testem
megrészegülten mint széttört vonó
felszántod a néma heged?t
négy falat forgatok négy felé
serceg a tűz most sül a tegnap
könny hull olaj szaga árad
szavaidat szomjazom és éhezem
falánksággal leplezve étvágytalanságom
újra nálad
Ne kérdezz semmit most Drágám
hogy mi történt velem ma nem érdekel
s mit hoz a holnap nem latolgatom
képek szavak vágyak hullnak urnasírba
rámzárja az ébrenlét kapuját az ég
koszorúba fonják lassan szívverésem
merre jársz most jöhetsz még
kihez minek hisz már én se vagyok
agysejtjeim közt utat nyitok
magamnak
magamhoz
hogy újra megtaláljalak téged
te idegen
te ismeretlen
váratlan vendég
Legutóbbi módosítás: 2010.01.15. @ 07:26 :: Seres László
