Utolsó szeretődben
keresed az elsőt
ahogy
szédült pillanatát
keresi
az összetört álom
mikor dér rezdül
emlékek
vészjósló hajnalán
Érzed
ma is bűre illatát
pórusai kráterét
vérét ahogy lázad
s égi lángot vet
míg bíborfelhők közt
kiszakad a Nap
karodban elalél
s te holttá válsz ott
Látod
szeme ékkő színét
ajkát
ahogy a vágy remeg
a formát
mit buja ujjad formált
hegy-völgyek termő ölén
a mélységek rejtelmeit
mely elnyel
Hallod
iramát a vágtató szívnek
a tüdöt
ahogy orgonál
s átsiklik a hang a sípokon
visz repít a mennybe
a kacaj
apró gyöngysuhogását
sóhaját
ahogy átfon lobogó
kócos hajjal
Ünnepre hív
most a harang
Istennel perel
öröklétért a pillanat
Így fogadod be gyarló Ember
mindkettőt
utolsóban az elsőt
pusztító viharba került
összetört
lélegzetnyi katamaránon
Keresed
az elsőt
mikor már az utolsót is
alig találod
Legutóbbi módosítás: 2010.01.18. @ 06:49 :: Seres László
