Szabályokra szakadt az ugyanaz,
velük hált minden zaj,
büszke ostorok íze, a zivatar.
Szándékolt sötétség ragyogott bennem,
kerestem parazsad,
pernyét a Vezúv alatt.
Vérünkből csókolt jövők csillogtak,
lábdobogva, mindig beljebb,
szerelmem rétegeit leltem benned.
*
Lehet bárkid már,
ismétlődő-képességem
emeli nyughatatlan kalapom.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.28. @ 22:12 :: Serfőző Attila
