Mind játékosok vagyunk…
Életem ócska színpadán,
előadás után tapsvihar van?
Valaki mosolyog, keze nem mozog,
arcán közöny, érdekel,
bár hozzá nem lesz közöm.
Fellépésre vár, üdvözli
hízelgők hada.
Ő okos nagyon, tudja,
kivel, mikor, hogy mulasson.
Nézem, felém indul.
Nyugtatom magam:
egyszer már próbálta,
hosszú az út.
Mind játékosok vagyunk.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.04. @ 15:45 :: Sonkoly Éva