Ez olyan volt
Mintha egy dobozban
Lányként elrejtett
Porcelán babámra leltem volna
És pedig nem is volt babám
És nem is voltam lány jól tudom
Csak körbefogott
Egy marék el nem szórt üvegtörmelék
És halk szél rázta fémcsövek
Halkuló világa
Soha ki nem mondott szavak
Altatnak hiába
Álmom sóbálványa
Egyik után a másik követ
Hét ördög minden napra egy
Kísért a tehetetlenség
Szerelem és olvadó köpönyeg
Gondosan összehajtott
Szekrény mélyére rejtett
Újból el?bújó
Ezerszer elfelejtett
Tavon sétáló szörny vagyok
A nap szemben fehérl?
Aztán kékbe foszló horizont
Kereked? ajkakra véres ujjal
Csendben ülj a sarokba
Ne is mondd
Senkit nem érdekel
Egy tálcányi er? vagyok
Magamra húzom a teret
És önmagamnak koldulok
Tarisznyámba dugom
Mélyen
Ne leljen senki semmi nyomot
Sötétben puha lábnyomokat ejtek el
Álmomban holdkóros vagyok
Számonkérhetetlen sodródó
Fa doboz
A varázsigét ordibálom
Még csak légszomjat sem okoz
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Szendrői Csaba
