Harmatos hajnal varázsa üzen,
a zsenge kor hajlamra érett.
Nem maradunk örökre szüzen,
mert múlnak a napok s az évek…
Szende szüzeknek szerelme szelid,
hajnalnak harmata rajtuk.
Remeg?, réveteg csókokat csen,
gyöngéden tapadó ajkuk…
Míg a rózsának a bimbója zárt,
szépsége titkok világa.
Ámde már illata sejtetni vél,
milyen ha szirmát kitárja…
Heves ne legyél, sem túl mohó,
mert tövise kezedet sérti.
Finoman érj hozzá, figyelmesen,
mint ki a rózsákat érti…
Ekkor megnyílik a virág neked,
titkait mind eléd tárja.
S megérzed illatát hajnal el?tt,
pedig még bimbója zárva…!
Debrecen, 2007.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.16. @ 20:22 :: Szuhanics Albert