Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
Hajnalfénynek pír-szavára,
jégvirágok álltak ott.
Természetnek ügyes keze,
csodaszépet alkotott.
Kel? nappal, fénykristályként
ragyogtak az ablakok.
Látod, a sok jégvirág most
mily fényárban csillogó?
Szemeidnek ez a látvány,
álomképként megható.
Olyan, mint egy katedrális,
színes ablak-képei.
Ámde mégis, fehér színben,
kristály-gyanánt fényteli.
Áldott pára, nem sokára
olvadoz ez égi kép.
Jó lenne ha holnap ismét
mindezt újra festenéd!
Debrecen, 2007. 11. 12.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.16. @ 04:04 :: Szuhanics Albert