Rozsdát old a hólé.
Kereszt tövén a sár,
vörös csatak.
Kergült lovát
űzi a szél,
viháncol,
reszkető kezekből
gyenge láng fakad.
Válla mögül
felém tekint
a gyermek,
az elgyötört,
a drága,
s még vigyáz
e házra,
az ódon falak
lengő boltívei
fölém hajolnak.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.05. @ 07:18 :: Takács Dezső