Lelkemhez ért megint a tél
Törött tükörben hallgatok
Lopott idő, konok remény
Páncélba vágtam ablakot
Tágul a tér, kabátja jég
Vállára prémnek hull a hó
Acél öle kegyetlen szép
Csillaggá lenni volna jó
Csak távolabbra, messze még
Ahonnan már nem hallható
Csengő helyett hogyan zenél
A sárgacsíkos sószóró
Legutóbbi módosítás: 2010.01.12. @ 07:16 :: Takács Dezső