Erica nem nézett semerre, csak el?re. A gép el?tt letaposott sáv húzódott, szinte kínálta magát. Neki nem kellett a beton, mint a modern harci gépeknek.
Lassan szabadon engedte a lóer?ket, a gép elindult, s ahogy egyre több üzemanyaghoz jutott úgy gyorsult, majd szépen simán felemelkedett.
Rebecca és Robert, Tommal egyszerre indult a gép felé, de nem tudtak futni a baba miatt. Mikor Tom eltávolodott, Robert megállította Rebeccát egy pillanatra.
– Mondd Reb! Lehet, hogy emlékszik rá, hogy kell repülni?
– Nem tudom. Remélem, hogy nem csak próbálkozik. Menjünk!
Ahogy továbbindultak, egy autó húzott el mellettük. Megállt Tom és a másik férfi mellett, valaki a nyitott ablakon keresztül beszélt velük valamit. Aztán gyorsan elrobogott a középen felállított tribün felé, ahonnan közvetítették a bemutatót. A hangosbemondó azonnal közölte a néz?kkel, hogy elszabadult egy repül?gép egy látogató hölggyel. Felkérte a néz?ket, hogy hagyják el az emelvényt és környékét, felszólította a t?zoltókat és ment?ket, hogy készüljenek fel egy esetleges balesetre. Addig természetesen a bemutatót leállították, nem kapott egyel?re újabb gép felszállási engedélyt. A néz?k felálltak a helyükön, úgy nézték a Spitfire-t. Voltak, akik elindultak, de ?k is csak lassan haladtak, a kíváncsiság legy?zte a félelmet, és ?k is a kis fürge repül?t nézték.
Erica, miután felemelte a gépet a földr?l, elindult felfelé és csinált egy óriás bukfencet. Majd az alsó holtpontot elérve el?bb bal, majd jobb vízszintes orsóba vitte, s folytatta egyénileg improvizált bemutatóját.
Az emberek lassan visszaültek a helyükre, és arról beszéltek, hogy ez is benne lehet a programban, és csak tréfa volt, a gép elszabadulása. Így megnyugodva tapssal, integetéssel, füttyel fejezték ki tetszésüket Erica felé.
A köpcös, megkönnyebbülve fújt egy nagyot.
– Még hogy nem tud repülni! Ahhoz képest… És egy Spitfire-rel! – s barátságosan megveregette Tom vállát.
– Öregem! A maga felesége nem lehet egy akármilyen n?! Jó vicc volt!
Tom már tajtékzott:
– De hát… Értse már meg! Még sohasem repült.
– Akkor én vagyok odafönt?
Tom idegesen megragadta a karját.
– Még sosem…
Robert és Rebecca megálltak, mikor Erica a második orsót csinálta. Robert Rebeccára nézett hitetlenkedve.
– Tényleg emlékszik, a repülésre is.
Az asszony a gépet nézte, és átölelte Robert derekát.
– Nézd, milyen biztos kézzel irányítja a gépet! Gyönyör?en repül és látszik, hogy élvezi, amit csinál. Most sem bánod, hogy nem emlékszel? Bár ez olyan furcsán hangzik!
– Nem szeretnék emlékezni, így azt sem tudom, mit veszítek.
Tom Rebeccáékra nézett, és annyira megdöbbent azon a nyugalmon, ami sugárzott róluk, hogy elfelejtette befejezni a mondatot.
Rebecca Tomra pillantott, s megfogta Robert kezét.
– Gyere, nyugtassuk meg Tomot!
Csak egy percre álltak meg, de most Robert hirtelen úgy érezte, mintha id?tlen id?k óta ott állnának. Meghúzták lépteiket, s hamar Tomhoz és a pilótához értek. Erica zuhanásba vitte a gépet olyan mélyre, hogy a közönség felhördült. Tom fehér lett, mint a fal, várta a robbanást. De a gép jóval távolabb, mint ahol elt?nt, hirtelen újra az ég felé tört b?g? motorral.
– Ti hogy lehettek ilyen nyugodtak? – dörrent rá Tom a házaspárra, ahogy odaértek.
– Tom! Nyugodj meg! Nézd a gépet! Gyönyör?en repül! Erica tudja, mit csinál.
– Tudjátok, hogy sosem repült még.
A köpcös terpeszállásban, karba tett kézzel nézte a Spitfire-t, s nem tudta türt?ztetni magát.
– Hát, ha nem tanult a felesége repülni, akkor az anyatejjel szívhatta magába, mert n? létére elég kemény dolgokat csinál! Ráadásul egy Sptifire-rel!
Tom mérgesen legyintett, s elfordult.
Erica alacsonyan elrepült a közönség el?tt a beton fölött, majd újra felhúzta a gépet, s újabb figurákkal bizonyította ügyességét.
Id?közben a hangosbemondó miután a háttérben az ott lév? szakért?vel egyeztettek, aki szerint így csak gyakorlott pilóta repülhet közölte a néz?kkel, hogy a rendez?knek is meglepetés volt a bemutató. Ezért elnézést kértek, és emlékeztették a néz?ket, hogy a kis sötétzöld Spitfire-rel egy hölgy repül.
Rebecca el?vette táskájából a képet, s Tom elé tartotta. Tom futólag rápillantott, de idegesen eltolta az asszony kezét.
– Ne most, Reb! Ne most! – s szemével a hangja után a gépet kereste. Erica egy óriási bal fordulóval, ismét a beton fölé fordult. Rebecca nem tágított, újra Tom elé tolta a képet:
– Tom! Nézd meg! Erica tudja, mit csinál.
Tom türelmetlenül ránézett a képre, majd újra a gépet akarta figyelni, de csak egy pillanatra nézett oda s miel?tt megtalálta volna, visszakapta tekintetét. El?ször csak a fotón látható gép maradt meg a fejében, mert a két gép egyforma volt. De rájött, hogy nem ez ragadta meg. A Spitfire mellett középtájon ott állt Robert és Erica. Rövid barna hajjal és vagy tíz évvel fiatalabban, de a felesége volt kissé b? pilóta overallban.
Tom Robertre nézett, és leforrázva kérdezte:
– Mikor? Hol készült ez?
A gép motorja újra feldörgött, s Erica egy gy?zelmi orsóval elrepült a beton fölött, majd ráfordult a kitaposott sávra ahonnan felszállt, hogy letegye a gépet.
Mindannyian újra ?t nézték. Szépen, egyenletesen süllyedt. Levéve a gázt, a motor hangja szelíden surrogóvá vált.
Tom ki akarta venni Rebecca kezéb?l a képet, de az asszony gyorsan eltette s a száját összeszorítva jelezte, hogy ne szóljon egy szót se! A gép tulajdonosa ott állt mellettük.
Tom úgy érezte, kimegy a lábából az er?. Halálosan kimerültnek érezte magát. Azon gondolkodott, hogy mikor repülhetett Erica és hol, Roberttel? Sok minden kavargott a fejében.
Közben Erica finoman letette a gépet a földre, s teljesen lelassítva visszagurult a helyére, ahonnan elindult.
Tara Scott: Melyik élet? /Regény részlet/
Szerz?i jog bejegyzés: 061114002T/Artisjus
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: Tara Scott
