Tiszai P Imre : Reggelente

Nyomtatás

Hideg világra ébredsz reggelente,

fejed alá az emlékek szikláit gyűröd,

a sötétség font béklyót lelkedre,

fáj most a létezés is, de tűröd.

Savmarta síneken döcögnek a szavak,

szőnéd a holnapot, de kezed erőtlen,

féltelek, a fájó emlékekből visszavárlak.

Jöjj,

bádogként kong az üresség köröttem.