Reggel volt.
Az eső esett vigasztalan egyhangúan,
de egy szép nap vágya bújt meg mosolyodban,
arcát nézted, higgadt tekintetét,
éltőn megsimogattad a kormányt fogó kezét,
szemed lehunytad, a jövőt vágytad,
nyugodt életed vele tovább álmodtad.
Reggel volt.
A gondolatod féksikoltás szaggatta,
riadó szemed fényszóró vakította,
s a csattanás, a soha el nem múló pillanat,
mely szétszakította az összefonódott álmokat.
…és temettél,
…és nem feledtél,
álmodban ma is a fék csikorog
és szemed sarkában könnyeid mossák a sóvirágot.
