Anti végképp nem volt az apja kedvence. Bár heten voltak testvérek, de a többiek együtt nem kaptak annyi szidást, verést, mint ő. Sosem derült ki, hogy miért is volt így, talán valami családi titok lehetett a háttérben. Szegény anyjától már nem kérdezhette meg, apját pedig nem merte. Tűrt ameddig tűrhetett, aztán az első adandó alkalommal otthagyta a családi fészket.
Pesten keresett munkát az építőiparban, és már évek óta ott élt albérletben a Gvadányi úton. Néha ugyan hazalátogatott, de tapasztalnia kellett, hogy semmi sem változott. Az apja éreztette vele, hogy nem kívánt vendég, így a látogatások idővel elmaradtak, inkább levelezett a testvéreivel.
A legutóbbi levélben testvérei tudósították, hogy meghalt az apjuk.
Anti hazautazott, elmondott az elhunyt felett egy imát, ahogy illik, aztán a közjegyzőnél felolvasták a végrendeletet. Sok meglepetést nem okozott, természetesen neki szinte semmi sem jutott.
Nem mintha sok lett volna a hagyaték, hiszen mindvégig szegények voltak, de mégis. Hát ő is családtag, és ez így talán elveti a testvéreivel való elhidegülés magjait, és nyilván ez is volt a szándék.
Bosszúsan nézte hát a felravatalozott nyitott koporsót, és magában a pokolba kívánta halott apját. Közben észrevette, hogy az öregen drága, új ruha van.
Hát még ez is! Ő persze még erre az alkalomra is csak az egyetlen, kopott öltönyét tudta felvenni.
De ni csak! Hát az öreg új ruhája szinte ugyanolyan, mint ami rajta van. Hasonló a szabás, olyan a színe is, nagyságban is stimmel. Gyorsan megszületett az ötlet: hát ki kell cserélni az öregen lévővel, neki már úgyis mindegy, amúgy meg legalább ez egy kis végső bosszú.
Az elhatározást tett követte, de nem volt könnyű, mert a család tagjai szinte sosem hagyták el a koporsót, végül is Anti bekérte magát a Temetkezési Vállalat kisbuszába, mondván a temetőig elmond pár imát.
Itt végre egyedül maradhatott az apjával, és nagy nehezen sikerült is neki a ruhacsere.
Az érkezés után lezárt koporsó már egy kopott ruhás megboldogultat rejtett, Anti pedig megkönnyebbülve, elfojtott jókedvvel állt be a temetési menetbe.
A temetés rendben lezajlott, utána Anti sietve távozott a menetrendre hivatkozva. Fél óra múlva már a Pest felé menő vonaton ült.
A közeledő ellenőrnek rutinosan mutatta fel a bérletét.
Illetve nem mutatta fel. Akkor döbbent rá, hogy a tárcáját az irataival, pénzével, bérletekkel együtt benne felejtette a régi zakója zsebében.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.31. @ 13:42 :: Torjay Attila