Megtalálom, megtalál.
Hiszen mindig itt volt
véres tavaszra szögelve,
örökké feloldott elmúlásra,
id?tlen feltámadásra
átütni akadálytalan ékeivel.
Az egész világ,
a fátyol mögötti láthatatlan
nincs sehol,
nem rejt?zik, nem vonz, nem fáj –
semmi különös, ez itt az egész,
a felszín fodrai.
Tükrök közt az a mélység, magasság,
a szent, a szent, a szent,
mintha értelme volna a túloldali,
értelme volna a kín,
értelme volna a kínnak
a felnyílt teremtés.
Aki rád lel megtaláltan,
aki megöl jelenvalóan,
örökkön elfedett – örökké nyitott,
a fokozhatatlan azonosság –
nem te.
2010. febr.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.05. @ 10:14 :: Babják Krisztián