Aludtam.
Valami tollpihe lehetett talán…
Csiklandoztál?
Ahogy felébredtem
csipás szemekkel,
a délutánba bámulón,
hangod hallottam csupán:
Jobban szeretlek, mint a cukorborsót!
Aludtam.
Hatvan sok éveket.
Örökös bérletet váltottam húszévesen
az álmaimra.
Jöttek és mentek.
Kábítottak, mámorítottak,
vittek változó engem
erre-arra,
igézték rám az összekacsintást,
hajlottam mint a nád
jobbra, balra,
maradtam ébren középúton.
Munkába izzadt tenyéren
sokszor csak hólyag volt a bérem
prézlibe forgatott reményen éltem.
Kopp volt az étkem,
vagy kevés jutott.
Aludtam.
Gyermeket?
Két asszonytól kett?t neveltem.
Náluk jobban n?t se szerettem.
Elbuktam értük
csatát és háborút magammal.
Gyökértelenek lettek.
Hogy a jó?
Mi a jó?
Aludni jó!
Ébredek valami csiklandós tollra.
Kéz selyme is lehet.
Hétköznapokba gy?rt,
összes, elveszett
ünnepet ad vissza hangod.
Tüd? helyett, mosolygó,
telt pocakból préselt,
szimpla mondat:
„A cukorborsónál is jobban szeretlek.”
-csataloo-
BGJ.2010.02.15.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.15. @ 23:08 :: Balog Gábor -csataloo
