A Bata utca hatban,
ott a kerítés melletti oszlopon
az a kölökgólya
az pont olyan volt, mint te ma.
Meg tegnap.
Egy mosolyalbum.
Szárnyát próbálgató ígéret.
Egy hol a béka – bekapom,
egy kiabálok én kígyót ha kell,
egy Grimm mese,
Andersen semmi , semmi bú,
egy minden jó, ha jó a vége.
Utazás vagy rég látott tájakon,
holnap fotózott fénykép,
elágazásokon összefutó, összetartozó utak.
friss vizekkel áldott,
cserrg?’ patak.
Albumom dísze.
Retus-mentesen.
Id?nként, hallgatva téged
(madárlesen),
rád csodálkozom.
Mennyi melegséget oszt
kérleletlen a n?be metszett
gondolkodó, izg?-mozgó,
konyhámban
egy szál fehérnem?ben forgolódó
alabástrom-szobor.
A férfi megfogható.
Meg ám! A hassal! – szól a fáma.
Mily igaz!
Domborodó, holdíves
kis pocakkal
beloptad verseimbe
lurkót ringató, tejszagú
maradék éveim.
-csataloo-
BGJ.2010.02.11.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.11. @ 09:01 :: Balog Gábor -csataloo