és mozdulatlan
pihensz rajtam
s mikor szirmaid
már zárulni hiszem
szelíden
majd
egyre vadabb
szenvedéllyel
megébred bennünk
megint a vágy
engem is
újra kibontasz
a karjaimba omlasz
gyönyörben elvirágzunk
de közben
megtel’
rüggyel
minden águnk
Legutóbbi módosítás: 2010.02.20. @ 00:53 :: Bátai Tibor