Böröczki Mihály - Mityka : A suszter

Nyomtatás

Az egész műhely sötét volt. Kis ablak

eresztett szűken fényt a mozdulatnak,

azt emlékszem, hogy járni sose láttam,

de háromlábú trónját megcsodáltam,

úgy ült-mozdult előre, jobbra-balra,

ahogy a munka kérlelte-akarta,

csak tette-vette örökön a dolgát,

és úgy lesték tárgyak, mint a szolgák,

ha foltot varrt, kicsit tekert az ujjon,

majd áthúzott egy fonalat a szurkon,

nem hittem én, de szemem odalátta,

hogy rásimul a cipőm oldalára,

a lukas talpat is futásra fogta,

kis faszögekkel összetapasztotta,

ráhúzgált kézre illő reszelővel,

s a bőr bírta a rákímélt erővel,

csak félig volt kész, s engedte, hogy nézzem,

hogy igazodik el a nagy egészben,

még küldött pár szót felém a homályból,

bizonygatva, hogy csöpp se a világból,

s én lélegzetem visszafojtva néztem,

a nagy igyekvést hogyan végzi éppen,

a szavait már csirizesen mérte,

a fizetség, hogy engem küldtek érte,

az örömömet is méretre szabta,

s mert ingyen kapta, ő is ingyen adta.