Böröczki Mihály - Mityka : Bilickézés

Nyomtatás

Úgy ujjnyi vastag, hossza jó arasznyi,

a bugyli tudta hegyesre faragni,

egy ívelt lyuk a földben, meg a szál bot,

és kedvünk még a földből is kilátszott,

a bilicke a lyukra ült keresztbe,

majd ráfeküdt a szál botra a teste,

megpendítettük siheder erővel,

míg összesurrogott a levegővel,

kis győzedelmes talpnyomok a porba,

és lesni, hogy elkapja-visszadobja,

majd bottal csaptunk a bilicke élre,

s ráütöttünk , hogy szálljon föl az égbe,

majd számoltuk, hogy mit ér a találat,

hogy elérjük, vagy elhagyjuk a százat,

nem voltunk híján semmi leleménynek,

a megörökölt ösztönök beértek,

és lőttük, dobtuk – jó volt semmi lenni,

a sötét se tudott megesteledni,

és kéznek-lábnak ütközött a játék,

ma olyan, mint egy mennybéli ajándék,

de fergeteges örömét nem értem,

mert ott maradt az izgalom hevében.