Hosszúlt nyaranta harcoltunk a porral
egy zsíroskenyér-harapás vigyorral,
s hogy a világot önfeledten játsszuk,
a legegyszerűbbet is kitaláltuk,
még emlékszem a legelső kerékre,
mi jókedvemtől fölgurult az égbe,
egy rossz bicikli gurigára leltem,
a küllőit nagy gonddal kiszereltem,
majd mint akit az Isten futni hí meg,
csak lótottam, s a kerék pöndörített,
hamar esett, hogy kedvem gyorsat nyargal,
hát megtoldtam karom egy lécdarabbal,
s hogy iramát az én kedvemre járja,
rácsúsztattam a belső oldalára,
meg rájöttem a csínyjára hamarvást,
hogy jobbra-balra dől, ha úgy akarják,
s úgy kergettem neki a föl-le dombnak,
hogy útszéli bokraim összerogytak,
a nyeszlett portól fuldokolt az égbolt,
de izzó kékje akkor az enyém volt,
s csak anyám tudta szótlan is, ha látott,
hogy az a vásott merre karikázott.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Böröczki Mihály - Mityka
