Bűdi Gábor : Szergej szilánkjai VII. rész

2010.02.19. Bűdi Gábor Egyéb 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Madárkert

 

Szergej ablaka alatt minden reggel madarak tucatjai sétálgatnak, csipegetnek, hol felrebbennek, hol leszállnak.

A reggeli kávéval kezében Szergej hosszan nézi ?ket.

Piszkos tarka begók borzas tollal bóklásznak, a vetési varjú méltósággal, magasra tartott fejjel bámészkodik, a szarka ide-oda röppen.

Szergej a galambokat betegesnek látja. Van, amelyik húzza a lábát, van, amelyik csak gubbaszt tollát felborzolva, s mind olyan bágyadtnak t?nik.

Életképtelenek. Életképtelennek t?nnek az ember nélkül. A szomszéd házból egy asszony könyöradományként reggelente ételmaradékot kapar egy fa alá nekik. Nem így a varjak vagy szarkák, szajkók. Azok nincsenek az emberre utalva.

Szergej nem szereti a galambokat. Az él?sköd?k jutnak eszébe róluk. Akik kihasználják az emberek gyengeség és kiszolgáltatottság iránt tanúsított szánalmát.

Miért azok kapják a figyelmet és segítséget, akik nem érdemlik meg? Akik önerejükb?l nem képesek életben maradni?

Olyan ez, mint az embereknél. Légy elesett és gyámoltalan és megkapod a figyelmet, az együttérzést. De ha er?s vagy, összeszorított foggal talpon maradsz, akkor rádakaszkodnak, hogy cipeld magaddal ?ket.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája

Hasonló írások

Elbeszélés

A tornakör

2020.12.01. dr Bige Szabolcs- Elbeszélés 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás (a „mi mennyi” folytatása) Gyárfás más pályán mozgott. Nem volt sem matek zseni, sem semmilyen zseni, csak egy élénk eszű, vidám fickó, akinek nagy szíve van és minden igazságtalanságra érzékeny, aki segítőkész és módfelett ragaszkodik csodabogár barátjához, Szekeres Sanyihoz. [… Tovább]