Már minden hiába.
Minden a múlté.
Hiába idézem,
minden már másé.
Tova a remény a ragyogás
a képzeletbe fúló múló látomás.
Ajkam ejtené, hogy Isten véled
elmém törölné a hazug képet!
De, lábam megremeg
s a kezem is reszketeg.
Torkomból a szó a
semmibe vész.
Csokonai vágya,
reménye vette be képzetem.
S Lillája is enyém,
a képzelt, csalfa remény.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.28. @ 13:44 :: Csertő Mercédesz