Nádasdy András festménye alá
Tudod te milyen az,
ha összetörik a képed,
épp mikor magadat a tükörben nézed?!
… mikor szertehull gyönyör?, régi
nevetésed és helyette nincs más,
mint ?rült vigyor?!
… mikor elborzadsz azon, mit
az imént láttál és inkább
hátrálnál kicsit távolabb e pillanattól,
mit az ?rület pengéje metszett,
– és neked cseppet sem tetszett!?
