Soha, soha – életének ötvenhat éve alatt -soha önmaga zsenialitása, küldetése, cselekedeteinek helyessége iránt kétség nem merült föl benne.
Ha voltak depressziós frusztrációi, nem kétkedések miatt voltak.
Még akkor is, amikor – ***-ben, aztán*** – ban is – elhasalt a bécsi M?vészeti Akadémia fölvételi vizsgáján, egy pillanatig sem gondolta, hogy képz?m?vészeti zsenijében lenne hiány. Ugyan!
? bizonyosan – kétely nélkül – tudta, hogy korának legmesszebbre-ható zsenijével él együtt, csak a gonosz féltékenység, irigység és az Akadémiát is eluralt zsidó összeesküvés sikertelenségének oka.
Tény: a bécsi festészeti Akadémia telve volt mocskos zsidó zsenikkel tanároktól tanítványokig. Zsidó volt az mind.
Ám H… kétség nélkül vélte, hogy ? korának legizmosabb tehetség? fest?je, különb Klimmtnél, Kokoschkánál, akit tiszta szívb?l gy?lölt: tehetségesebbnek látta magát – kétely nélkül – Egon Schielénél.
? bizonyosan – kétely nélkül – tudta, noha a nagy háborúban csak a tizenhatodik – tartalékos – bajor gyalogezred tizedeseként futárszolgálatot teljesített, hogy ? a nagy háború legzseniálisabb katonai lángelméje: e meggy?z?dése utóbb sem változott – mid?n a m?vészi karrier lehet?ségér?l lemondott, és a katonai karrier lehet?ségét vette elméjébe – gyakori hökkenésére tábornoki karának, kik – vele ellentétben – valódi katonák voltak, és olykor hajukat tépték egy-egy hadiparancsa olvastán.
A nagy háború után egy id?re hadvezéri álmait pihentetnie kellett; ekkor elolvasott néhány filozófiai m?vet, átgondolta, helyesbítette a bölcselked?k nézeteit, és határozottan, minden kétely nélkül úgy érezte, hogy valójában ? kora legnagyobb hatású gondolkodója.
Az is volt, vitán felül, csak hogy minden nagyobb gondolatnak híján maradt. Pedig igazán nagy gondolatokra szomjazott – bármin? gondolatokra –, er?sen vágyott arra, hogy gondolatokat teremjen elméje. Valami nagy-nagy eszmér?l álmodott, amit kikölthetne, és odatehetne a világ ámuló szemei elé. És akkor majd tovagördülnek gondolatai, akár elhajított k? a domboldalon, nyomában az ámulat növekv? sziklagörgetegével.
Ámde – sajnos – soha semmi nem jutott eszébe.
Azért persze kételyei nem voltak az iránt, hogy korának legnagyobb bölcsel?je ?.
Nagy buzgalommal bújta akkor a könyveket, f?ként a filozófiát, és ki is csikart magából két jeles tanulmányt, ám azokat a szerkeszt?ségek sorban visszavetették, éspedig két indokkal: szörny? helyesírása és stilisztikája miatt (az alany és az állítmány egyeztetése nem mindig vagy nem mindig jól sikerült, akár csak a különböz? múlt id?k összetett mondatban való összevetése), de problémás volt gondolatainak sekélyes és mindig máshonnan elkapott áradása is.
Legalább is ezt írták a mocskos zsidó f?szerkeszt?k, kik tulajdonképpen szintén a nagy zsidó összeesküvés részesei voltak: két esszéje éppen err?l szólt, persze, hogy a támadottak nem voltak hajlandóak kiadni zseniális m?veit.
Mondtam, megismétlem azért: ingerült, depressziós frusztráltsága nem abból fakadt, mintha bármikor kételyei lettek volna. Nem voltak.
Ám születésének, nevének, utóbb n?kkel való kapcsolatának problémái okoztak gondokat.
A kis folyam menti városka nem esett a nagy birodalmi Ország területére; egy gy?lölt és lenézett másik birodalom, a M… területén volt, és igazán nem lehetett fajtiszta lakosságúnak mondani.
Itt született H…, egy vámügyi tisztvisel? és annak unokahúga, egyben harmadik felesége gyermekeként ***-ben, huszonhét esztend?vel ama nagy háború el?tt.
A házaspár negyedik gyermeke volt: amúgy azok hat gyermeke közül csak ketten élték meg a feln?ttkort, H…-n kívül Paula nev? leánytestvére. Hiába, no: rokonházasság bajra, életképtelen gyermekek születéséhez vezet.
Apja, ki házasságon kívüli gyermekként született, anyjának vezetéknevét viselte negyven éves koráig, csak akkor vette föl törvénytelen apjának nevét, és valójában egy hivatalnok figyelmetlensége miatt, bet?elírással nyert új nevet. Kés?bb a kételynélkülit többször érte támadás emiatt: politikai ellenfelei azzal vádolták, hogy valójában nem igazi H…, hanem Schicklgruber, bár ezt a nevet sohasem viselte, már születésekor H…-ként anyakönyvezték.
Nevének e furcsa eredete gyakran adott alkalmat neki depressziós gy?lölethullámok beindulására. Bizony a neve, meg a származási helye: egyik sem volt árjának mondható: annak a Schicklgrubernek piszokul jiddis hangzása volt, abban az Inn-parti városkában – de Bécsben is – mocskosul sok zsidó élt, mocskosul sok: sok mocskos zsidó élt mindenfelé.
Problémás és frusztráló volt a n?kkel való viszonya is, ráadásul két okból: elvi és fizikai okból.
Elvileg minden kétely nélkül vallotta, hogy gyermeket nemzeni csakis árja, fajtiszta n?vel szabad minden állampolgárnak, és ha gyermeket akart volna valaha is nemzeni, bizonyosan egy er?s csontozatú, nagykebl?, sz?ke óriáslányt vitt volna az ágyába, de a gyermeknemzésr?l – alább mondandó okokból – hamarosan le kellett tennie.
És hát a szexualitás – szemben a katolikus egyház állításával – nem csak a nemzést szolgálja, hanem kikapcsolódást mérhetetlen, rászakadt gondjaiból, öröm forrása az, már ha öröm forrása és nem forrása további frusztrációnak.
Mármost H…-nak nem tetszettek azok a magas, nagydarab, sz?ke, árja n?k: néki a kistermet?, szépcsípej?, barnahajú, nagy szem? n?k tetszettek, kik – finoman szólva – a mediterrán típusba sorolhatók, egyszer?bben, de durvábban a mocskos júdeai fajta n?k izgatták H… fantáziáját.
És ez mindenképpen súlyos ideológiai problémának tekinthet?, és csúf meghasonláshoz vezethet: test és szellem ilyetén összeütközése ok a depresszióra, elegend? ok.
Volt aztán avval a szexualitással más, fizikai problémák is.
A nagy háborúban – hiába, hogy nem volt t?zvonalban futár lévén – egy srapnel szilánkja hasába fúródott, lényegében ártalmatlan helyen, jobb oldalt, a köldöke magasságában, mégis széttépte az y-eret. Az eret sikeresen összevarrták tudós orvosok, ám a következ? id?kben, években különös módon kezdett viselkedni az az ér. Olykor tágra nyílt, és b?ségesen szállította a vért a lábakba is, meg a nemiszerv barlangos testecskéjébe, olykor azonban – és nem a legjobb pillanatokban, ha szabad így fogalmazni – az ér besz?kült, bezárt, és heves, éget? fájdalmat okozott H… jobb lábában. Továbbá egész váratlan pillanatokban vagy nem került sor a merevedésre, vagy – és ez még rosszabb volt – a merev és fontos alkatrész puhán, megadóan lekókadt.
Ez a probléma – mely haláláig elkísérte – érthet? gondokat és frusztráltságot okozott nemi életében, és kiváltotta H…depressziós rohamait.
Ha már a nagy háborúnál jártunk, említsük meg, hogy a vége felé, igazán nagyon a végén annak a háborúnak, a nyugati fronton az utolsó támadások egyike során gázmérgezést is kapott, napokra elveszítette látását, és hát a mérges gáz sem javított idegei és agya állapotán.
Ki tudja, föl-lehorgadó impotenciája – mely igazán rossz pillanatokban horgasztotta le csinaminálóját – mennyiben volt fizikai és mennyiben pszichés eredet?, vagyis milyen mértékben volt a gázmérgezés, és milyen mértékben érsérülése következménye?
Érsebét kétségtelenül a rohadt arab-zsidóvér? franciáknak köszönhette, gázmérgezését meg a mocskos, zsidóbérenc briteknek; és akadt olyan jüdische ribanc, aki nem átallotta elégedetlenségének jelét adni, amikor váratlanul benne munkálkodó léce puhán lekonyult.
Adta zsidói, mit nem mertek azok!
– folytatódik –
