Egy levél volt csupán
kézlegyintésnyire
az örökkévalótól
kézroppanásnyira a kézt?l
mégis messze repítve
gondolat keresztjét,
a vágy legnagyobbikát.
Szorítás alatt a papír
kihullt tintamorzsák szerte
az alatta feszül? asztalon,
ágyvégbe kih?lt kékfest? ruhád
zárósorok szétesett darabjai..
Legutóbbi módosítás: 2010.02.08. @ 16:57 :: Kovács György