M. Fehérvári Judit :

“Ködszurkáló”

    Latinovits Zoltán, az “értelmes szomorú” sírjánál “jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítlen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.”Mt 25:43)

Áthatolhatatlan ringó tűnődés   

világrévedő harmatszemedben:

fénylő autóbuszok ködös mosolya,

távolba intő jelzőlámpák lepattogzott zománca   

– földi Jupiter, töredelmes árny –

a halhatatlan míves fohász.    

Számodra test és árnyék nemcsak a szó,    

de minden,mi kimondhatatlanul fáj,

nem is tudott elnyelni a szocialista „báj”,

Agórád a szent megbocsátás temploma,

csillagréteken keres Téged is a mama,

mint a kicsi Pista-Attilát,

s úgy riansz a pályaudvarokon át,

hogy magadban érzed „kósza lányok”,

s „rühes ebek”csontvelőszaggató éji fájdalmát.

Utadon kezeid fogja robusztus Milán,

ki maga is égi Füst, s a tőle idősebb Kassák,

hisz MA is modernül üt.

Aztán Ady partiumi protestáns himnusza,

s Kosztolányi dionüszoszi mámorafonják

ajkaidra a babérzsoltárt,

így hidat ver ereje, akár bíborzsarát,

míg egyre csak hallod a verset,

mint sámánarcú szimfóniát,

és simogatod, fested,

sikítod, hogy legyen boldogító,

kegyes álom, fényszárnyalás,

sólyommámor, ha kell magad keresztre szegzed,

megfeszíted, ostorozod, üldözteted,

vagy Lázárként tanulod újra a világot,

mert önkívületes révvel várod,    

hogy megérkezzen végül a Te Szinbádod.

Csoda

    “Keressük őt, hogy megtaláljuk; keressük, akit megtaláltunk. Elrejtőzött, hogy keressük, akit megtalálhatunk; végtelen,hogy keressük, amit megtaláltunk.” (Szent Ágoston)

Angyalarcú galambok szálltaka kémény fölött ama napon, midőn Jarius lánya ébredtönfeledten, hit gazdagon. Az ágy még vetett. Redőit a betegségezer súlya fodrozza. A szoba üres, Nincs benne kép, mégis az Úr igaz és hű temploma.

 

Mocsár Gáborné Fehérvári Judit

Legutóbbi módosítás: 2010.02.04. @ 09:20 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.